[Date Prev][Date Next][Thread Prev][Thread Next][Date Index][Thread Index]

Hétzáró gondolat: Lökd a kecskét a szakadékba



     
     

Kedves Barátom!

 

       

 

    

 
 

    Ma reggel, fürdés közben eszembe jutott egy régi történet, egy tanmese. Nem tudom, hogy miért jutott az eszembe, de ha már így történt, leírom Neked. Egyébként is, reggelenként a fürdőkádban vannak a legjobb ötleteim. Jó nagy fürdőkád, és nagyon forró víz kell hozzá.

    Ezzel a kis történettel egyszer egy nagyot segítettem Makó Gábor barátomon, akivel vagy harminc éve vagyok jóbarátságban. Előtte egy évvel meg ő segített nekem egy nagyot az ő jó nézőpontjaival. Attól megváltozott az életem. Egy évvel később meg az én kis történetemtől változott meg az övé, de nagyon alaposan.

    Végül is az embernek az a dolga, hogy segítsen. Nem?

    Mit ér az élet a segítség nélkül?

    Mit ér az életed, ha senkin sem segítesz?

    És mit ér az életed, ha Neked sem lehet segíteni? 

    Na de lássuk csak azt a kis történetet!

    Nem tudom kitől és hol hallottam, de nem ma volt. Igencsak tanulságos:

    Volt egyszer egy nagyon gazdag ember. Az ifjú tanítványával járta a világot. Közben mindegyre csak tanította, okította az ifjú tanítványát.

    Egy este a hegyekben jártak, és rájuk esteledett. Nem volt hol aludniuk. Nem messze megláttak egy rozzant házat. Odamentek. Bekopogtak. Szállást és vacsorát kértek.

    A gazda mondta nekik, hogy szívesen ad vacsorát, de csak nagyon kevés és szegényes ételük van. Egy kis kecskesajt, egy kis tejföl, meg egy kis túró. Szállást is csak a pajtában, a szénán tud adni nekik, a kecske mellett.

    A gazdag ember azt mondta, hogy nem baj, örömmel veszik ezt is, és nagyon köszönik.

    Vacsora közben a gazdag ember megkérdezte a gazdát, hogy miből élnek, mit csinálnak. "Van nekünk ez az egy szem kecskénk. Abból élünk. Az asszony minden nap megfeji. A tejből túrót, tejfölt és sajtot készít. Én meg minden nap lemegyek a városba, és a vásárban eladom őket a piacon."

    "Jól meg lehet ebből élni?" − kérdezte a gazdag ember.

    "Hát nem igazán. Rettentő szegények vagyunk. Nincs semmink, csak a kecske, meg ez az egy helyiségből álló viskónk a pajtával."

    Vacsora után nyugovóra tértek. A gazdag ember az ifjú tanítványával a pajtában aludt, a kecske mellett. Hajnalban nagyon korán felébresztette a tanítványát, és mondta neki: "Keljél gyorsan, és lökd bele a kecskét a szakadékba!"

    "De mester! Hát hogy lökném már azt a szegény kecskét a szakadékba? Ez mindenük. Semmi másuk nincsen. Ebből élnek."

    "Ne vitatkozz velem! Amikor a tanítványom lettél, megfogadtad, hogy mindig azt csinálod, amit én mondokNeked."

    Mit volt mit tenni. Felkelt az ifjú tanítvány. Kivezette a kecskét a pajtából. Aztán belelökte a szakadékba.

    Ezután csendben elmentek.

    Sok év telt el azóta.

    A gazdag ember tanításainak köszönhetően mára az ifjú tanítványból is nagyon módos ember lett. De egész életébenlelkiismeret furdalása volt amiatt, hogy annakidején titokban a szakadékba lökte azt a szegény kecskét.

    Így hát, egyszer csak gondolt egyet. Fogott egy nagy szekeret. Telis-tele pakolta mindenféle földi jóval, ennivalóval, ajándékokkal, meg még pénzzel is. Befogott elé két gyönyörű lovat. Aztán felszekerezett v ele a hegyekbe, hogy megkeresse a szegény embert, akinek a kecskéjét annakidején a szakadékba lökte. Gondolta, hogy ezzel a szekérnyi ajándékkal jóváteszi, amit annakidején tett.

    Hát, alig ismerte meg azt a helyet, ahol annakidején a szegény ember viskója állt. Mert a viskó helyén most egy gyönyörű, hatalmas ház állt, gazdag birtokkal, szép kerttel és istállókkal. Nem győzött csodálkozni.

    Megy föl a lépcsőn, ott áll a gazda. Ugyanaz az ember volt, akinek a kecskéjét annakidején a szakadékba lökte. Mondja neki szégyenkezve-csodálkozva: "Biztos nem emlékszik már rám. A mesteremmel jártam maguknál sok évvel ezelőtt. Vacsorát és szállást kértünk és kaptunk maguktól."

    "Dehogynem emlékszem, − mondja a gazda − amikor itt voltak, másnap reggelre eltűnt a kecskénk."

    "A mesterem parancsára én löktem bele a szakadékba. Azóta is rettentően szégyellem magam érte. Jóvátételként hoztam maguknak ezt a szekeret."

    "Ne szégyellje magát. Örökre hálás vagyok érte."

    "De miért?"

    "Nem volt kecske, ezért aztán valami más megélhetés után kellett néznem. És ez sokkal jobb, mint a kecske volt. Magának köszönhetően gazdag ember lettem.

    Rájöttem arra, hogy mivel volt egy kecském, az foglalta le minden gondolatomat, időmet és energiámat. Amiatt a kecske miatt beértem az ínséggel, az éhséggel és a szegénységgel. Pedig nem ez a méltó az emberhez."

    Hát eddig a történet, eddig a mese. Remélem, Neked is nagyon tanulságos volt.

    Amikor annakidején Makó Gábor barátom a segítségemet kérte, elmesélte nekem, hogy mi a problémája. Én meg elmeséltem neki ezt a kis történetet. Másnap kaptam tőle egy SMS-t. Csak ennyi állt benne: "Belö ktem a kecskét a szakadékba."

    Az én életemben is volt jónéhány "Szakadékba a kecskével!" pillanat. Mindig megtettem, és sohasem bántam meg. Az elején mindig kemény volt, de végeredmény mindig mesés lett.

 Kedves Barátom! Ne tétovázz! Ha szükséges, lökd a kecskét a szakadékba!

Az Erő legyen Veled:

Piroska Gyula

A cégtulajdonosok barátja
Hogy ne érezze magát
egyedül a cégtulajdonos

www.piroskagyulatrening.hu
Piroska Gyula Tréning a Facebookon

 

 
     
  Ketyegjen a cég, mint a Doxa óra! előadás

A munkában nem megszakadni kell, hanem elvégezni. Hogyan lehetsz 30%-kal hatékonyabb?

Tovább »


Mi közük a kubai luxuskurváknak a vállalkozásodhoz?

Hogyan tud egy magyar vállalkozás kínkeserves helyzetben is túlélni? Jó segítség hozzá ez a könyv.

Tovább »


Egy hajóban evezünk

Írtam egy zsebkönyvet a nevedben a munkatársaidnak.

Tovább »

 
     
     
 

© 2015. Piroska Gyula Tréning Kft. Minden jog fenntartva. 
w3host@xxxxxxxxx 





Leiratkozás