[Date Prev][Date Next][Thread Prev][Thread Next][Date Index][Thread Index]

Hétzáró gondolat:Hogyan csempésztük át Dórit a határon



     
     

Kedves Barátom!

 

        

 

    

 

    Egy hetet Amerikában töltöttem!

    Arról tanultam Floridában, hogy hogyan termeljek nagy mennyiségű pénzt, és hogyan költsem el épelméjűen úgy, hogy még többet fialjon nekem.

    Nem volt olcsó!

    De nagyon megérte!

    Míg kint voltam, elgondolkodtam az alábbi két dolgon:

  • Helyes
  • Legális

    Nagyon különböző dolgok ezek!

    Eszembe jutott egy régi családi történet!

    2005. nyarán Horvátországba, Krk szigetére készült nyaralni a család. Legkisebbik Dóri lányom tíz éves volt akkor. Egy nappal az indulás előtt nagy meglepetéssel tapasztaltunk valamit.

    Lejárt az útlevele!

    Most akkor mit csináljunk?

    Hagyjuk otthon a gyereket?

    Ne menjünk el nyaralni?

    Induljunk el útlevél nélkül? 

    Aztán kitaláltam a megoldást!

    Megkérdeztem a lányt:

    "Dóri! Hogy hívnak téged?"

    "Dóri."

    "Nem! Dóri! Hogy hívnak téged?"

    "Piroska Dóri."

    "Nem! Dóri! Hogy hívnak Téged?

    "Apu! Ne hülyéskedj!"

    "Na! Akkor úgy hívnak, hogy Kovácsevics Marika!"

    Miért, a szomszéd gyereket nem vihetjük el magunkkal nyaralni? :-)

    Marika Dóri osztálytársa volt. Az apja, a Kovácsevics Tibi, a barátom. Mindkettőjüknek öt éves kori fénykép volt az útlevelében. Nincs az a határőr, aki egy öt éves kori fénykép alapján azonosít egy tíz éves gyereket.

    Amikor a kocsival a határra értünk, összeszedtem mindenkinek az útlevelét. Egyben kinyújtottam az ablakon a határőrnek. Mindegyikre rápillantott, meg ránk is, aztán mehettünk.

   Visszafelé izgultunk egy kicsit, nehogy kint fogják a gyereket!

   De nem lett semmi baj!

    Az egésznek kicsit olyan hangulata volt, mint az egyik kedvenc dalomnak. Az "Amikor Desiré munkásszálláson lakott" című dalnak, Cseh Tamás 1978-as, "Antoine és Desiré" című lemezéről:

Néhány lepedőt összekötve leeresztettünk a földszintre, és egy Ica nevű nőt így húztunk fel.

Felhúztuk Icát a negyedikre, én, a Feri meg a Bíró Imre, a rendészek így nem láthatták meg.

Örvendezett a munkásszállás, megszűnt a nők utáni rohangálás, végre szereztünk egy állandó nőt.

Mondta is nekünk Bíró Imre: "Bátor nő, mert a negyedikre gyáva nő nem is merészkedne fel."

És igaza volt az Imrének, mert egy hét múlva a rendészek, mikor lebuktunk, megdicsérték Icát.

"Az még csak hagyján, hogy kibírta, hogy egy emelet birtokolja, és az is hagyján, hogy szekrényben élt.

Ám az mégiscsak meghökkentő, hogy mászhatott fel egy szegény nő, a munkásszállás legtetejére!"

    Hát Dórit nem a negyedikre húztuk fel, néhány lepedőt összekötve, hanem a magyar-horvát határon  csempésztük át.

    De hasonló volt a dolog fílingje!

    Na most!

    Ez nem volt legális!

    Talán még tisztességes sem!

    De azt gondolom, hogy helyes volt!

    Mert ésszerű volt!

    Azt gondolom, hogy ez a legfontosabb kritérium: az ésszerűség!

    Ez felette áll a legálisnak! 

    Sok minden van ebben az országban, ami legális, de biztos, hogy nem helyes!

    És nem is tisztességes!

    Főként pedig nem ésszerű!

    Gondolj csak a politikusok disznóságaira!

    Teljesen legális!

    Nem megfogható a törvények szerint!

    Mégis kinyílik az ember zsebében a bicska.

    Vagy gondolj csak a magyar adórendszerre!

    Ha az épelméjű, akkor én vagyok a dalai láma!

    De mivel pontosan tudom, hogy nem én vagyok a dalai láma, így azt is pontosan tudom, hogy a magyar adórendszer nem épelméjű!

    Ahogy a magyar igazságszolgáltatás sem!

    Hűha!

    Ez egy kicsit azért kemény volt!

    De attól még igaz!

    Jó néhány évvel ezelőtt tartottam egy vidéki kisvárosunkban egy cégnek Bázis1 tréninget. Részt vett rajta a cégtulajdonos felesége is, aki akkor a megyei főügyész volt.

    A tréning végén az Etika, az Erkölcs és a Morál témaköröket vettük. A hölgy elkezdett velem vitatkozni. Így aztán kénytelen voltam egyre több nézőpontot adni, egyre több példát mondani.

    Egyszer csak, egyik pillanatról a másikra, összeomlott!

    Magába roskadt!

    Lehajtotta a fejét, és csak ült szótlanul!

    Jézusom!

    Mi történt?

    Hagytam, had gondolkozzon!

    Vagy tíz perc múlva, amikor már jóval odébb tartottunk a dolgokkal, egyszer csak felvetette a fejét, és távolba meredő tekintettel azt mondta:

    "Hát igen! Mindannyian tudjuk, hogy nem igazságot szolgáltatunk, hanem jogot!"

    Hát ő lehet, hogy tudta ezt!

    Én egészen addig nem!

    Érdekes, hogy ebben a témakörben egészen eltérő vallások és kultúrák is egyetértenek:

    "Ne tedd másokkal, amit nem akarsz, hogy veled megtegyenek." (Konfucius)

    "Ne bánj másokkal olyan módon, amelyet bántónak találnál, ha veled bánnának úgy." (Buddha)

    "Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!" (Jézus)

    "Egyikőtök sem hisz igazán, amíg nem kívánjátok azt a másiknak, amit magatoknak kívántok." (Mohamed)

    Több, mint kétezer évvel ezelőtt élt tanítók is egyetértettek ebben!

    Azt hiszem, érdemes hallgatni rájuk!

Kedves BarátomFogadd meg Konfuciusz, Buddha, Jézus és Mohamed tanítását! Légy ésszerű! És persze lehetőleg időben hosszabbítsd meg a lányod útlevelét! :-)


 

 

Az Erő legyen Veled:

Piroska Gyula

A cégtulajdonosok barátja
Hogy ne érezze magát
egyedül a cégtulajdonos

www.piroskagyulatrening.hu
Piroska Gyula Tréning a Facebookon

 


 

 
     
  Ketyegjen a cég, mint a Doxa óra! előadás

A munkában nem megszakadni kell, hanem elvégezni. Hogyan lehetsz 30%-kal hatékonyabb?

Tovább »


Mi közük a kubai luxuskurváknak a vállalkozásodhoz?

Hogyan tud egy magyar vállalkozás kínkeserves helyzetben is túlélni? Jó segítség hozzá ez a könyv.

Tovább »


Egy hajóban evezünk

Írtam egy zsebkönyvet a nevedben a munkatársaidnak.

Tovább »

 
     
     
 

© 2015. Piroska Gyula Tréning Kft. Minden jog fenntartva. info@xxxxxxxxxxx

Leiratkozás